A PSTE-módszer három nagy történelmi személyiség nevéhez fűződik: John Ruskin, William Morris és Rudolf Steiner. John Ruskin* a természet, és kézművesség iránti tiszteletet jeleníti meg, William Morris hívja fel a figyelmet a esztétikai szempontból kellemes megjelenésű és egyedi tárgyak készítésére,  ellentétben a szabványosított, gyárilag készített tárgyakkal. Rudolf Steiner és vele együtt a Waldorf oktatás pedig egyedülálló pedagógiát kínál. Célja a mentorok szellemi, művészi és gyakorlati készségeinek integrált és holisztikus fejlesztése, azaz, hogy mindenki megtalálja saját egyéniségét, céljait az életben, kapcsolatát a közösségéhez. A PSTE módszertant erősen befolyásolják Steiner mezőgazdasági elképzelései, más néven a biodinamikus gazdálkodás, mely egyfajta továbbfejlesztett biogazdálkodási módszer, abban az értelemben, hogy nemcsak elveti bármilyen vegyi anyag használatát, hanem az ökológiai rendszerben gondolkodást támogatja, mely helyreállítja a talaj vitalitását.

A PSTE módszertant a Ruskin Mill Oktatási Intézmény (UK) évtizedek óta használja a gyakorlatban, speciális oktatási igényű 16-24 év közötti fiatalokkal. A módszer a tapasztalatok szerint hatékonyan működik  a fent említett három alapvetésre támaszkodva. Az Egyesült Királyságban számos Ruskin Mill oktatási központ található, melyek mindegyike rendelkezik biodinamikus gazdasággal, így a hallgatók mindenhol gyakorolhatják ezt a tanmenetben kínált órák részeként. A központok által kínált egyéb foglalkozások: állattenyésztés, kertészet, haltenyésztés, fűz szövés, famegmunkálás, kovácsolás, ékszerkészítés, angol nyelv, matematika, művészettörténet, vendéglátás stb.

Ez az alternatív oktatási módszer nagyon sikeres és elismert, célja a hallgatók függetlenségének megteremtése, hogy képesek legyenek a közösségbe és a társadalomba  való integrálódáshoz (például a munkahely megtartására és az önálló életre).

A PSTE módszer legfontosabb előnye, hogy elősegíti a kognitív és érzelmi fejlődést. Hogy ez mit is jelent? A kézműves tevékenységek által végzett munka során az agy többféle módon stimulálódik, javul a fókuszálás, a koncentráció, a feladattal való elköteleződés. Ezeket a hatásokat kivétel nélkül minden kézműves tevékenységgel való munka kiváltja, mindemellett másik nagy előnye, hogy bárki megtanulhatja és ezáltal képes lesz kézműves tárgyak készítésére. 

A legfontosabb jellemzője, hogy minden egyes ily módon elkészített tárgy szép lesz, mert egyedi, és magán viseli készítőjének kézjegyét. Mindazonáltal az elkészített tárgyaknak hasznosnak és célhoz kötöttnek is kell lenniük, mint például egy szék, egy fakanál, egy háztartásban gyakorta használt fémakasztó, vagy a magas tápértékű zöldségek, melyekből mindennapi ételeinket készítjük. 

Természetesen a leírtak megvalósítása nem egyszerű folyamat, a tárgyak elkészítésekor, a feladatok elvégzése során mindig adódnak problémák. Az oktató feladata az, hogy a mentorokat arra biztassa, ne adják fel; ugyanakkor segítse őket abban, hogy önbizalmuk és önbecsülésük erősödjön. Ezt a fajta megközelítést „feltétel nélküli pozitív elismerésnek” hívjuk: a diákot soha nem éri kritika, önbecsülése nem sérül. Amennyiben a munkavégzés során nehézségekbe ütközik, az az alapanyaggal való munkavégzés természetes hozadéka -az anyag tanítja őt-, és soha nem az oktató felől érkezik, aki kontrollálná vagy visszaélne tudásbeli fölényével. 

Ennek a megközelítési módszernek évszázados hagyományai van, lényegében a “gyakornoki” modellre épül. A PSTE ezt a koncepciót használja fel az alábbiakban felvázolt, strukturált módon.

1. lépés: A tanulással kapcsolatos nehézségek leküzdése. Ennek során megállapításra kerülnek a diákot a munkavégzésben akadályozó tényezők, ezek lehetnek mentális és/vagy pszichés eredetűek, mint például a másokkal való kapcsolatteremtési nehézségek. Az oktató feladata az, hogy olyan légkört teremtsen, ahol a diák biztonságban, bíztatva és támogatva érzi magát annak érdekében, hogy képes legyen az utasítások mentén tanulva haladni.

2. lépés: szakismeret megszerzése, melynek lényege, hogy a következetesen felépített munkamenet során a diák egyre inkább kompetensnek érzi magát, önbecsülése növekszik. Ez lehetővé teszi, hogy egyre összetettebb, és szakmai szempontból kielégítőbb feladatokat tudjon ellátni, ezáltal nagyobb teljesítményre legyen képes, önállóbb munkavégzésre.

3. lépés: részvétel a közösség életében, amely a külvilággal való szorosabb kapcsolattartást feltételezi. Ez már szakmai kapcsolatok kiépítését, valamint azok fenntartását jelenti, annak érdekében, hogy az elkészült termékek gazdasági értelemben is hasznosuljanak. Ebben a fázisban a diák optimális esetben eljut arra a szintre, hogy más, újólag érkező diákokat tanítson. Ez egyúttal az utolsó lépést jelenti a “3 lépcsős folyamat” ismeretanyagának elsajátításában.

A modell teljes mértékben beilleszthető a Revitalist program keretrendszerébe. Amennyiben a mentor képes az ismeretanyagot elsajátítani, egy olyan jelentős eszköztárra tesz szert, amelynek segítségével képes lesz érdemi munkát végezni a célcsoporttal.